2008-10-30 11:27:25

Szellemes játék!

Csudijót találtam ki! Gyertek, gyertek, galambocskáim, klassz lesz! :)

Szóval, ha már Halloween, akkor szerintem éljenek a spooooky story-k! Tudjátok, amiket táborozáskor szoktak mesélni a tűzt körülülve, vagy a hálótermekben, zseblámpával alulról megvilágítva saját arcukat, hogy féééélelmetesebb legyen a mese. :)
Írjunk ilyen mesét!
De nem is akármilyet, hanem többdimenziósat!

Mondom a játékszabályokat:
1. Én most elkezdek itten egy kis mesét, amiben van valami ijesztős, vagy furcsa.
2. Megnevezek két embert, aki MOST ONLINE, akik folytatják ezt a mesét, természetesen úgy, ahogy nekik tetszik, egymástól függetlenül.
3. Amikor publikál, ez a két ember is megnevez kettőt-kettőt (online!), és akkor ők is folytatják, saját szájízük szerint, természetesen mindőjük azt a történetet, amihez utoljára meghívója írt hozzá.
4. Minden folytatásnak legalább 1000 leütésesnek kell lennie (ez kb. 10-15 mondat).
5. Minden folytatásban kell lennie (legalább) egy olyan momentumnak, ami legalább egy kicsit ijesztegetős.
6. Természetesen lehet tréfálkozni, mókázni is, hiszen a szórakozás a lényeg, de kérem, senki ne írjon blődli faszságot, vagy olyat, amit már egyszerűen lehetetlen folytatni! Ha valaki úgy érzi, hogy nem tud érdemben hozzátenni a sztorihoz, mert épp nincs ötlete, az nyugodtan hárítsa a meghívását, mindig lesz valaki más, aki majd elvállalja. --> Tehát a vállalás önkéntes! Csak legyen lekommunikálva a nemleges válasz, hogy ne szakadjon meg a mese-lánc.
7. Mindegyik folytatást a felkéréstől számított 3 órán belül publikálni kell. Ezért fontos, hogy online legyen, akit hívsz, hogy meg tudd vele beszélni, hogy tudja-e teljesíteni ezt a feltételt. Ha épp csak beugrott, nem ér rá írni is, akkor vissza kell vonni az ő hívását (később természetesen lehet újra, valaki másnak hívnia azt, aki egyszer nem ért rá írni), és meg kell hívni valaki mást, aki persze online.
8. Ha valakit késő éjjel hívnak meg, annak természetesen nem kell azonnal íráshoz látnia, viszont fontos, hogy másnap reggel első dolga legyen a folytatás publikálása, hogy ne akadjon el a lánc.
9. Mindenkire egyszer kerülhet csak sor az írásban.
10. Minden posztnak tartalmaznia kell linket a meghívója sztorijához, illetve ehhez a poszthoz - megkönnyítendő azok dolgát, akik ezt a falomb-szerűen szerteágazó, többdimenziós történetet szeretnék minden változatban végigolvasni.
11. A folytatásokban kérem mellőzni a politikai típusú utalásokat. Rémmesét írunk, MESÉT, tehát semmi gazdaság és semmi politika - tessék elrugaszkodni a rögvalóságtól!
12. Természetesen nem kell - nem is tudnánk, lévén hamar elfogynak a "szabad" emberek - a végtelenségig folytatni a mesét. Úgy gondolom, hogy a befejezését időzítsük mondjuk szombat éjjel 24 óra 00 percre. :)
13. Vannak, akiknek a) az online-levés sosem okoz nehézséget, és b) vannak, akiknél ritkaság. Ők, ha olvassák ezt a posztot, és van kedvük a következő 3 nap folyamán a maratoni többdimenziós kísértethistóriánkba becsatlakozni, azok kommenteljenek be ide, jelezve, hogy a) ők bármikor szívesen állnak rendelkezésre, elég nekik egy mélt dobni, és már jönnek is írni, b) előreláthatólag mikor lesznek online, amikor is szívesen vállalnak írást, tehát lehet őket majd akkor lehet meghívni.

Remélem, nem felejtettem ki semmit...
Jöjjön akkor a sztori!


Sötét, borús délután volt. Sten feszülten csapkodta a billentyűzetet. Már bánta, hogy történelemórán elvállalt egy kis házidolgozatot, a puritánoknál oly népszerű boszorkányüldözésekről, ugyanis hiába görcsölt a gép előtt már órák óta, csupa olyan anyagot talált csak, amiben a salemi történéseket tagtalták. de ő valami mást akart. Valami ismeretlent, valami izgalmasat. Azok a szerencsétlen lányok Salemben! A vak is látja, hogy nem voltak valódi boszorkányok! Sten olyan dokumentumokat keresett, melyben hihető, hogy az alany tényleg boszorkánykodott. VALÓDI banyát akart, VALÓDI rémségeket, VALÓDI ráolvasást, VALÓDI kígyóhájból és denevérszőrből kotyvasztott VALÓDI varázstrutyi VALÓDI receptjeit.
Bosszúsan felpattant. Ez így nem fog menni. Ciki. Elkövette azt a hibát, hogy elszólta magát az osztályban, micsoda fantasztikus IGAZsztorit fog ő majd írni, így persze máris nyakán a kés - azt KELL írnia, különben a többiek csúnyán kiröhögik. Egyébként sincsenek túl jóban az osztálytársaival, szóval egy kis plusz csesztetés nagyon nem hiányzik.
És persze Lana.
Lana gyönyörű. Porcelánfehér bőre, fenékig érő, hollófekete hajzuhataga, arisztokratikus finomságú vonásai, szinte türkizszínű zöld szeme, melyet oly kevesen pillanthatnak meg, hiszen mindig lesütött szemmel jár. Oly szótlan, oly éteri... Sten szíve csordultig telt titkolt érzelmeivel, valahányszor Lana jutott eszébe. A lányt szinte levegőnek nézték. Senki nem beszélgetett vele sosem. Mindig egyedül járt. Nem mintha kerülték volna, vagy utálták volna, csak valahogy mintha nem is lett volna jelen. Sten nem emlékezett rá, hogy valaha is látta volna valakivel beszélni, vagy legalább ránézni. Úgy vélte, valószínűleg ő lehet az egyetlen, akire Lana valaha is ráemelte pillantását.
Ó, az a pillantás! Sten akkor úgy érezte, megmozdul a föld is alatta. Térdei nem akarták megtartani, egész teste beleremegett abba a szemvillanásba. Azóta mindig Lana járt a fejében.
Már a neve is ... Lana... Lana... Lana... Mennyi kecs és mennyi báj.
Mielőtt elbambult szájából elcsöppent volna a nyál, megrázkódott, feltápászkodott a fotelből, amibe belerogyott, mikor Lana alakja felvillant benne, és kiment a konyhába.
Egy pohár vizet kortyolgatva visszaült a gép elé, és elgondolkodott, mit is kéne tennie. Könyvtár. Hát persze. Csak van valami régi, poros könyv, mint a horrorfilmekben, a titkok hordozója... Elégedetten elvigyorodott.

A könyvtáros sokkal inkább volt kíváncsi, mint készséges. Bosszantóan ott toporgott körülötte, mintha a polcokat rendezgetné, de egyfolytában feléje pislogott. Tán azt hiszi, el akarom lopni a könyveket? Sten igyekezet úgy ülni, hogy ne bámulhassa a fickó.
Hat könyv volt előtte. Sovány kis zsákmány, de hátha. Sorra lapozta őket, keresve valamit, ami megragadja, ami elindítja az igazság felé.

- Nyolc óra van. Zárunk. - A könyvtáros hangja mintha álomból riasztotta fel. Szédelegve rázta meg a fejét. Elaludtam volna? Zavarodottan állt fel, és tétova mozdulatokkal kezdte összeszedni a szerte heverő könyveket. A könytáros sietve nyúlt az egyik felé, és már csapta is össze. Sten azt hitte, káprázat játszik vele. Mielőtt a könyvtáros elviharzott volna a könyvekkel, Lanát pillantotta meg. A többszáz éves könyv egyik képén. Egy pillanatra kihagyott a szívverése. Tökéletesen biztos volt benne, hogy nem tévedett. Vannak folgok, amikben bizonyosak vagyunk.
Egy percig is bénultan állt, mire rájött, hogy a könyvtáros elvitte azt a könyvet, és hogy ő nem is tudja, melyik volt. Mire eldöntötte, hogy visszakéri, kikölcsönzi, a könyvtáros férfi már a helyén ült, a pultban.
- Elnézést! Szeretném kikölcsönözni az egyik könyvet!
- Fiatalember, mint említettem, zárunk.
- Igen, igen. Kérem, csak az egyik könyv. Az nagyon kellene nekem!
- Na jó. - mondta a férfi. - Melyik? - és eléje tolta az előbb összekapkodott könyvkupacot. Sten már nyúlt volna felé, de hopp, hisz ez csak öt könyv.
- Ez csak öt könyv.
- Igen. Öt.
- De az előbb még hat volt.
- Nem, fiam, öt könyvet adtam ki neked. Melyiket szeretnéd?
- De nem! - Sten izgatottan már szinte kiabált. - Hat volt! Tudom!
- Nézd, nem érek rá erre. Nekem is van családom. Nem vagyok köteles azon vitatkozni veled, amiben biztos vagyok. - a férfi idegesnek tűnt. - Kell valamelyik, vagy sem?
- Nekem AZ a könyv kell. - motyogta Sten. Nyilvánvaló, gondolta, hogy a férfi nem akarja neki odaadni. Eldugta valahová.
- Menj szépen haza. Csak álmodtad te azt a hatodik könyvet. - a könyvtáros megnyugtatóan, szinte szelíden mondta. Felállt, eltette a pult alá a könyvkupacot, és lekapcsolta a lámpát az asztalán, majd a kezében a kulcsokkal megállt a kijáratnál, várva, hogy kiengedhesse az aznapi utolsó olvasót, Stent.
Sten kisomfordált az könyvtárból.
...

MÓ
és
BÓ helyett ÉVI, aztán mégis BÓ, pontosabban akkor ÉVI! :)
(valaki lőjön főbe...)

Van kedvetek folytatni?

• Írta: eternity
• Hozzászólások: 107 Hozzászólás RSS
• Címkék: játék, móka, rekord